Kíváncsiságból sütöttem meg ezt a receptet, mert Via nagyon ajánlotta, de minden rosszindulat nélkül mondom, hogy maradok ezentúl a rácsos almásomnál. Biztos, hogy én rontottam el valamit, mert a tészta nekem nagyon kiszáradt, így csakis magamat okolhatom.
Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
10 dkg cukor
25 dkg vaj
1 púpozott mokkáskanál sütőpor
1-2 teáskanál tejföl (amennyit felvesz) (nekem két evőkanalnyit vett fel)
25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
10 dkg cukor
25 dkg vaj
1 púpozott mokkáskanál sütőpor
1-2 teáskanál tejföl (amennyit felvesz) (nekem két evőkanalnyit vett fel)
Töltelékhez:
1 kg (vagy több) meghámozott lereszelt, lecsöpögtetett almafahéj
zsemlemorzsa vagy natúr zabpehely
A hozzávalókból omlós, linzerszerű tésztát gyúrtam, majd elfeleztem, egyik lappal kibéleltem egy nagy tepsit, megszórtam zabpehellyel, hogy ne áztassa át az alma, aztán mehetett rá a gyümölcs, jó sok fahéj, végül a másik kinyújtott lap a tetejére, amit villával meg kell szurkálni, hogy ne repedjen. 160°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt sült készre. A kinyújtással nekem is hasonló problémáim adódtak, mint Viának, vagyis gyakorlatilag nyújthatatlan a tészta, törik, így csak beletapasztani tudtam én is a tepsi aljába, a tetjét pedig kimozaikoztam. A porcukor viszont ebben az esetben jó barát volt, mert ápolt és eltakart.