2011. június 18., szombat

mert halból sohasem elég

Hanyagoltam az írást, de mentségemre legyen mondva, hogy túl vagyunk egy gyermekszépségversenyen és egy első szülinapon. A torták elkészültek, későbbiekben prezentálom őket.

De most egy kicsit evezzünk vizes területre. Hal. Imádom. (Talán mert Halak vagyok?) Na nem mindet, de a legtöbbet igen. Legszívesebben minden nap ennék valami halasat. Kedvenc a harcsapaprikás túrós csuszával, halászlé, rántott kárász, hekk, tonhal, lazac és rántott harcsa. Szóval a jobbik fajtákat szeretem. Minap sikerült az egyik szupermarket polcáról lerántanom egy zacskó tengeri haltörzset. És íme a végeredmény.

Mivel ezek haltörzsek voltak, így várt rám egy igen kellemetlen feladat. Kénytelen voltam a pikkelyektől megszabadítani őket. Legközelebb óvatosabban vásárolok és teljesen konyhakész árut fogok vásárolni, mert a pikkelynek megvan az a tulajdonsága, mint a fenyőfának, hogy fél év múlva is felbukkan valahonnan.
Szóval megpucoltam a halakat, sóval ízesítettem és őrölt borssal fűszereztem őket, majd paprikás lisztben megforgattam és forró olajban kisütöttem őket. Köretként héjában sült újburgonyát, a megunhatatlan párol sárgarépát és két fejnyi hagymakarikát tálaltam. (A férj szerint megérte a konyhába kimennem.:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése