Zacskóba zárt kacsacomb

Hetente egyszer belevetem magam a fagyasztóba és átnézem, hogy mi az amit feltétlenül ki kell onnan forgatnom, mert az eltarthatósági fagyasztási ideje a végéhez közeledik. Így járt az a két jóképű kacsacomb is, amit ma dobott a gép. Azt tudni kell, hogy nem ez volt az első randim a kacsával. Sütöttem már egészben és mellet, de most valahogy máshogy akartam kipróbálni. A múltkor Nővérkéméknél sütőzacskóban sült sertést lakmároztunk és erre hajazva gondoltam, hogy a kacsacombokat is ennek az útnak teszem ki. Adél ajánlotta még régebben, hogy összetört mustármaggal és egy kis olívaolajjal kenjem meg a kacsát, mert az jót tesz neki. Tartottam magam ehhez és még a csirkemellre is tettem belőle. (Én nem vagyok hajlandó sem a kacsát, sem a libát megenni, ugyanúgy, ahogy a birkát/bárányt sem. Ez közös vonás Nővérkémmel, igazi genetikai elkódolások vagyunk ezen a téren.) Pároltam hozzá sárgarépát és készítettem krumplipürét, ami magunk között szólva, enyhén sós lett. Apuci szerint "dolgozni a semmiért". De a kacsa és a csirkemell legalább hibátlan lett, a sós krumplipüréhez pedig ettünk édes sárgarépát és így egálban voltak az ízek. A kacsát 180°-on egy órahosszáig, míg a csirkemellet 45 percig sütöttem. Figyelem! A sütőzacskót ki kell lyuggatni sütés előtt, hogy a keletkezett gőz eltávozzon. Elkötni a zacskót pedig vagy dróttal (én szaloncukor akasztót találtam) vagy a zacskó szájából levágott darabbal lehet.